Nem tudom, más hogy van vele, én nem szeretem a hirdetéseket. Ha elém tolakodnak, ha nem látok tőlük, ha az arcomba harsognak. Persze ha éppen kellene valami – lehetőleg minél olcsóbban –, és pont egy ilyen jön szembe, az mázli.
A Facebook remek hely, mert ott oldalt szerényen meghúzódnak, ha valamelyik magára vonja a figyelmem, jó, ha nem, az is jó. Mondja az egyszerű felhasználó. Ám ha én lennék a fizető hirdető, nem lennék boldog, ha tudnám, hogy ez az általános hozzáállás. (Nem állítom, hogy ez.)
Jönnek a hírek, hogy nem elég hatékony a Facebook a hirdetések szempontjából. Merthogy sokba kerül, de nem hoz annyit a konyhára. Pedig a hatékonyság mérhető, egyértelműen kiderül, megéri vagy nem. Mindamellett az is igaz, hogy nem feltétlenül a Facebook hibája, ha egy reklámkampány nem sikerül.
Más tekintetben viszont, ha valami jó, azt megosztjuk. Hadd tudja meg minden barátunk / ismerősünk, milyen elégedettek vagyunk X gyártó legújabb kütyüjével, Mucika cukrászdájával vagy Z bank hitelajánlatával. És a hír előbb-utóbb szárnyra kap, modern korunkban a Facebook szárnyaira is. Mert ebben régimódiak maradtunk: ha neki már bevált, nekem is nagyobb a bizalmam. Ez viszont megfizethetetlen, vagy legalábbis az ár nem határozható meg az árjegyzékben, semmilyen pénznemben. És ha mellette még ott van egy szimpatikus, szerény hirdetés is, az a tuti.
