Sokak szerint megkönnyítik a dokumentálást, hiszen a robotkamerák bárhol ott lehetnek, mások úgy gondolják, lesz sok egyforma kép, elvész az egyediség, oda a fotós egyéni látásmódja.
A nagyobb hírügynökségek robot-fényképezőgépeket – Canon 1-DX típusokat – is bevetnek a londoni olimpián. Emberi vezérléssel, távirányítással dolgoznak majd, ily módon változtathatják az irányt és a látószöget. A képek pedig az exponálás után azonnal megjelennek a vezérlő személy számítógépén. A kamerákat a legextrémebb helyekre is telepíthetik, ahol a sportriporterek egyáltalán nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnának megjelenni és dolgozni, például nagy magasságokban vagy a víz alatt.
A hír hallatán, sokan már a sportfotó végét vizualizálják. Pedig aki járt már sajtófotó-kiállításon – akár a World Press, akár a Magyar Sajtófotó valamelyik tárlatán –, az tudja, mekkora élmény egy jó sportfotó. Mi, nézők tehát mindenképpen veszítünk, ha sok hasonló nézőpontból készült felvételt látunk a tudósításokban.
De veszít a szakma is, mert feleslegessé válhatnak a jól képzett, gyakorlott, egyéni látásmódú sportriporterek, hiszen a robot egy kevésbé képzett és gyakorlott vezérlővel is el tudja végezni a munkát – sokkal olcsóbban.
Bizonyára van létjogosultsága a robotkameráknak. A célfotó már régóta ismert és jól működik sportban. Vadmegfigyelő kameráról is hallottunk már, lefényképez mindent, ami a látóterébe kerül. De a sport az emberi teljesítményről szól, a sportfotós teljesítményéről is. Sajnálnám, ha le kellene mondanunk arról a pluszról, ahogy csak az ember tudja használni a technikát. Lásd mellékelt képünket, Szalmás Péter (Népszava) felvételét.
