Az e-könyvek divatját éljük, de vajon lesz-e még valaha divatja a nyomtatott könyveknek, egyáltalán lesz-e, aki kézbe veszi őket?
Évszázadok óta a könyvek voltak a tudás tárolói. Mára használatuk nehézkesség vált. A digitalizáció ezen a téren is egyre inkább eluralkodik. Jogos és érthető, hiszen a tudományos irodalom a nyomtatott eljárás lassúsága miatt nem tud lépést tartani a tudományos fejlődéssel, a digitális formában publikált szakirodalom azonban igen. A könyvtárak által összegyűjtött információk már otthonunkból is elérhetők, legfeljebb néhány szaklap jelenik meg a hagyományos nyomtatott formában – azok is inkább csak presztízsből.
Talán más a helyzet a szépirodalommal. Bár azt mondják, egyre kevesebben olvasunk, akik mégis, azok többsége még az igazi, papírból készült könyvet részesíti előnyben. Pedig az elektronikus olcsóbb – néha ingyen is letölthető –, könnyebben terjeszthető és illusztrációkat is tartalmazhat. Számos előnyös tulajdonsága van tehát, de a strandon vagy este elalvás előtt mégis jobban szeretünk igazi könyvet olvasni. Legalábbis egyelőre, amíg nem fejlesztenek ki olyan készüléket, amelyiknek nem árt a homok és a tűző nap, vagy ha véletlenül lecsúszik az éjjeliszekrényről.
De szeretjük a könyveket pusztán szépségükért is. És még nem szóltunk a régi könyvekről, amelyek a tartalmuktól függetlenül is lehetnek értékesek és kedveltek. Meg persze időtállóak, mert a papír sok mindent kibír, amit egy digitális adathordozó nem. És a formátum is lassabban avul el.
A magam részéről bízom abban, hogy a modernizáció idején is még sokáig nem kell lemondanunk a szép könyvek lapozgatásának öröméről. De már régen nem használom nyomtatott szótáraimat, lexikonjaimat…
