„Sok van, mi csodálatos. De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” – ezt tudjuk már Szophoklész óta. Úgy tűnik, az emberi teljesítmények ma is csodálatba ejtenek bennünket.
Az olimpiáról beszélek természetesen. Hatása alól senki sem tudja kivonni magát. Ha mást nem, de az ünnepélyes megnyitót vagy a zárót azok is megnézik, akik már az oviban is fel voltak mentve a szaladgálás alól. Amikor pedig a magyaroknak kell drukkolni, és hallani a hangos szurkolást a szomszéd házból-udvarból, akkor egy pillanatra tényleg úgy érezzük, együvé tartozunk. Mert az ilyen események valóban összehozzák az embereket. Valószínűleg azokban az országokban is, amelyeknek versenyzői kevesebb éremmel tértek haza.
A megszállott rajongók elkísérték a versenyzőket Londonba, nekünk, többieknek maradt a tévé – meg az internet, az okostelefon és a többi. Így aztán azoknak sem volt egyszerű a feladatuk, akiknek az otthoni szurkolókat kellett kiszolgálniuk. De megérte a fáradságot, mert világszerte hihetetlen nézőszámot értek el a mérések szerint. A magyarországi közszolgálati televíziók csatornáin összesen 7,6 millió nézőt mértek – az akkor éppen tévét nézők 83 százalékát –, ami azt jelenti, hogy alig valaki nézett más műsort a közvetítések idején. Az internetes közvetítések követőinek a száma is felülmúlt minden korábbi adatot.
Hasonló tapasztalatokról számolt be a Eurosport, az amerikai NBC Sport és a BBC is. A sport tehát az egész világon milliók érdeklődését köti le. Persze ez nem csoda, hiszen profi szervezésben, profi minőségben nézhettünk világklasszisokat, amire csak négyévente van lehetőségünk. Az külön öröm, hogy az indulók és helyezettek között is szép számmal voltak magyarok. Mindannyian megérdemlik az ünneplést.
