Telefoninvázió

Telefoninvázió

Szinte már mindenhol csak telefonálnak vagy a gombokat nyomogatják, vagy csak bámulják a kijelzőt. Túlcivilizált világunkban félkarúnak érezzük magunkat okostelefonunk nélkül.

Valóban, ha körülnézünk a villamoson, sokan éppen beszélnek – sokszor hangosan, de mindig olyasmiről, amihez nincs közünk, és nem is érdekel bennünket. Étteremben, cukrászdában vagy sörözőben szintén minden asztalon ott vannak a telefonok, nehogy tulajdonosaik lemaradjanak egy üzenetről vagy egy hívásról. Már a kisiskolásoknak is van, a felnőttek közül soknak több is. Sajnos a használati útmutatók nem tartalmazzák az udvarias – másokat nem zavaró – használat módját.

Kétségkívül sokan azt gondoljuk, hogy ez már azért túlzás, de szenvedélybetegségnek még éppen nem mondható. Az élet, a társas kapcsolatok és a munka még nem megy rá. De okozója lehet vitáknak otthon és a munkahelyen egyaránt. Kétségkívül a gyorsaság, a kényelem fontos, de nem pótolhat mindent. A társasági oldalakon lehet ápolni barátságokat, de az igazi közös élmények így elmaradnak. Lehet, hogy azonnal értesülünk, ha valamerre elmozdulnak a tőzsdei indexek, de nem vesszük észre, hogy kisütött a nap. Az állandó kapcsolattartás miatt nem érzünk hiányt, ám elmarad a viszontlátás öröme is.

Persze a technikai fejlődés megállíthatatlan, és ha már vannak újabb és újabb kütyük, hát használjuk őket. Ahova pedig még nem jutott el, ott érthető a vágy a lemaradás behozására, a felzárkózásra. Elemzők szerint hamarosan már Afrikában is megjelennek az okostelefonok, elterjedésük pedig robbanásszerű lesz. Nem lesz egy nyugodt – internetmentes – pont az egész világon. Másrészt segítségükkel sok minden elérhetővé válik az ottaniak számára is, ami eddig csak a fejlett civilizációkban volt elérhető.

Fontos, hogy tudjuk, a virtuális csak virtuális, de nem valódi. A telefon pedig csak egy eszköz. Legyünk mi az okosabbak.